lehuzos.blog.hu

Mert valamibe mindig bele lehet kötni...

Parasztvakítás a minden idők legtöbb bevételét hozó filmje (írta 6faludi)

2010.02.22. 19:59 10 hozzászólás nyuszisz

Örömmel jelentem be, hogy megérkezett az első olvasói írás. 6faluditól érkezett, bár egy ismeretlen forrást említ, mi nagyon köszönjük! Csak így tovább! Szeretettel várjuk további lehúzásaitokat az élet minden területéről.

 

Szóval ez felháborító.

Itt van ez a film, állítólag 10 évig készült. Mert mért? A renderfarm ajtajába beletört a kulcs? Vagy csak most keverték ki ezt a gánya kék színt nekik? Mert érted, első nézésre olyan, mintha a hupikék törpikéket tolták volna ki háromdében, azok is faluban laknak, dumálnak a fákkal, zéró szexuális élettel. Bár állítólag a dévédére extrának pakolnak egy szexjelenetet, hátha úgy jobban fogják vinni. Dehogy fogják.

De ne rohanjunk ennyire előre. Elsőre a hájpot kellene tisztázni, ami ezt a filmet körülvette, meg veszi. Érted, a Titanic után beszólt a Cameron, hogy helószevasz, megyek filózni 10 évre. Lehet jobban is jártunk, mert még csinált volna unalmába az óceánjárónak folytatást.

Aztán kábé két éve becsörtetett a köztudatba a rendező, hogy jóestét, én vagyok a halál bolygós, hűtőházban autószexes jóember, kéne egy háromdés kamera. Mert lesz nekem egy olyan filmem, amitől mindenki véresre élvezi a gatyáját. Mondtuk jólvan'zmeg, ha te ebben látod a jövőt csináld, bár tökjól megvagyunk mi a vörös-cián szemüveggel.

Erre érted, tavaly ilyenkor megjelenik, hogy ő most újraértelmezte a filmtörténetet, ami eddig volt csak vicc, mehet tűzre az összes. Kérdezzük mire fel a lelkesedés, azt mutatja hogy van egy Avatar nevű terméke, amitől nem bánná ha tömegesen kapnának gépontgörcsöt az emberek.

Na a sztori. Olyan összetett és bonyolult, hogy egy hózentrógeres csimpánz is különbet csap össze a jutalombanánért. Vagy mondom másképp. Vasárnapi Disney matiné megvolt annak idején? Mert akkor lehet nosztalgiázni, ez hozza az élményt.

Tökjó aza Pocahontas-os szöveg, ami most terjed a neten. Lényegében ez történt 10 évig, a neveket és a tárgyakat átírták azt jólvan. Szerintem az Cameron kézírása.

De ami végképp nonszensz várjál, az a látvány. Speciel mezei háromdében láttam (nem fogok én ilyen... aréna ájmexben tengeni, prolicirkusz az egész), de abszolút nem vesztettem semmit. Hulladék fos a grafikája, a tetriszem hihetőbb alakzatokat jelenít meg, mint ez.

Ha én önmagamtól rászeretnék fókuszálni a háttérben levő bögrére, akkor ne már a terminátor gyereket kelljen nézzem, ahogy elmagyarázza mennyire kifáradt. Egyrészt pontleszarom. Aztán szerintem baromi érdekes lehetne az a bögre, de nem, a csávó közbepofázik. A háromdének nem arról kell szólnia, hogy térben azt lássam amit én akarok? Mert tökjó, hogy futkosnak a világító fán, de engem például érdekelne, mi mozog lenn a földön, ami ugye homályos. Imádom a pockokat, szóval külön érvágás ez nekem. Áh, parasztvakítás az egész, hidd el.

Teljesen jogos, hogy beszóltak a melegek, mert nincsenek benne ratyi bennszülöttek. De még leszbik se, pedig az valamit dobott volna az unalmon. Meg várjál, a túlsúlyosak is felszólaltak, hogy egy ősi törzs, ahol az erős egyed éli túl és jár el vadászni, nem tartalmaz kövér bennszülöttet. Abszolút igazuk van, mert gondolj bele ez mekkora kirekesztés már. Érted ha mondjuk a Csillagok háborújában is vannak nagyon elvetemült külsejű lények, meg szerintem Jar Jar-ba került egy kis homokszem, akkor itt miért nem?

De a Vatikán is csiripelt a világhálón, hogy ez egy ergya film, sérti a vallást, vagy mitomén. A zöldek is fognak szólni, megjegyzem okkal. Én olyat anyáztam amikor a repülő gyíkot betörték agresszívan, hogy az nem igaz. Meg mondom az, hogy a fák gyökereit tépkedik, hogy aztán a hajukba fonják, érthetetlen és nevetséges.

Szal nem értem mire fel ez a cirkusz, nem adok két hetet és elfelejtjük. Azt el se árulom, hogy a megtelt mozitermek-duma kamu, haverom söpröget a wesztendbe és mondta, hogy múltkor csont üres terembe vetítették a filmet. És akkor jönnek itt egymilliárdos álomhatárokkal, Golden Globe jelölésekkel, meg olyan nézettséggel, amitől kárpitot kell cserélni az üléseken.

Hagyjuk már egymást...

(forrás: már nem tudom)

 

Miért magyarázkodunk?

2010.02.22. 08:49 3 hozzászólás tmichel

off

Nyílt levél a blog szerkesztőinek.

Elindítottunk egy blogok egy halvány ötlet alapján, de igazából ahányan vagyunk, annyi féle elképzelésünk van a koncepcióról. Esetünkben ez nem szolgálja tökéletesen a célunkat, mert így elveszik a lényeg. Lehet fényesre polírozott koncepcióval kellett volna kilépni a nagyközönség elé, de akkor előfurdulhatott volna az is, hogy egyáltalán nem léptünk volna elő az árnyékból.

Egy dologban mindenki egyetért. Médiahekk :) jellegű, népet arcbaröhögős, görbetükrös irány az, amerre mennünk kéne, csak éppen ez még nem sikerült. Még nem találtuk meg a hangunkat, nem találtuk meg azt a lazaságot, ami ide kéne. Ami ahhoz kéne, hogy érezzék az emberek, hogy nincs itt komolykodás. Egy nagy vicc az egész, mint ahogy a magyar webkultúra nagy része is az. Komolyan vettük a dolgokat, nem tudtuk magunk mögött hagyni a filmes blogos múltat, pedig ide valahol ez kéne. Az eddigi cikkek komolykodók, és így nem érik el a megfelelő célt.

Botladozunk még az elején, ez teljesen rendben van. Részemről én inkább pofára estem, de durván, mert a második posztom (a combinos, igen…) egyszerűen szar (ezt a kijelentésem becsüljétek meg, mert többször ilyen nem lesz :)). Ténymegállapításnak fika, fikának pehelysúlyú. Szóval pont az, amit el szerettem volna kerülni, mikor meggyulladt egy villanykörte a fejemben.

Lassan döcögünk előre, kerülnek ki posztok, és mi magyarázzuk a bizonyítványt. Nem kéne. Örvendetes, hogy az eddigi olvasók többsége teljesen levette, hogy miről van itt szó, és konstruktívan szólt hozzá, és párbeszéd alakult ki, ott ahol nem is számítottam rá.

Szerintem ez a blog a kinyilatkoztatások helye. Felrohanunk a színpadra, a tömegbe beleüvöltjük, amit szeretnénk, majd gyorsan le is lépünk onnan, mielőtt jön a rohadt paradicsom áradat. Vitára tökéletes helyek azok a blogok ahonnan jöttünk, mert ott ez a cél. Értelmes párbeszéd az olvasóval, de itt (főleg a későbbiekben) ez nem lehet nyerő stratégia. Ha ide beszabadulnak az indexes népek, és beszállunk a "vitába", amit generálnak maguknak -, akkor megesznek élve. Míg csak posztolsz arctalan vagy és elérhetetlen, amint kommentelsz testet ölthetsz, amit darabokra lehet szedni és ezt meg is teszik. Ezért szerintem ezt nem kéne.

Még nem késő brainstormingolni, ha van rá igény, csak azt már a színfalak mögött, mert mégsem teregethetjük ki az összes nyerő kártyánkat. :)

És ha (az eddig még) kedves olvasó eljutott idáig, akkor egy közérdekű közleményt is idekanyarítok. Szóval lehet csatlakozni, szívesen látunk friss elméket, vagy csak egyszeri kaland is lehet, emailban elérhetők vagyunk.

/off

Kannibalizmus felé tart Amerika (The Road, 2009)

2010.02.21. 19:12 18 hozzászólás nyuszisz

 

Már megint egy film, ami arra figyelmeztet, hogy menthetetlenül rohanunk a világvége felé. Divat-téma, kiüresedett, mint a művészfilmekben már néhányszor bemutatott emberiség,  sajnos lassan elcsépeltté vált. Ráadásul, úgy tűnik a készítők, ötlet, vagy háttértudás hiányában magyarázatlanul a történet közepébe vágnak, melynek helyszíne a teljes növény és állatvilágát vesztett Amerika. Hogy miként élte túl kizárólag az emberiség (és egy kutya!) e rejtélyes katasztrófát - szintén a néző fantáziájára bízták. Talán az alkotók úgy gondolták, mindegy. Mondjuk, ha a Föld csótánya lenne az ember, akkor képes lenne túlélni. Más ötletem nincs, lehet az írónak se volt.

Ne is agyaljunk, ha kérhetném! Hiszen a történetben nem az okok számítanak, hanem maga az út, erre utal a cím is. Apa (Viggo Mortensen) és fia (Kodi  Smit-McPhee) tart dél felé, ahol esetleg maradt még valami az életből. Nem más ez, mint egy gyalogosan megtett road-movie, amely egyébként egyáltalán nem unalmas, mivel a halálra ítélt világban számtalan veszély leselkedik hőseinkre. Vannak itt ugyebár vadászni tudó, kannibál életmódba kényszerült csoportok, akikkel nem jó összefutni, még véletlenül se; és vannak magányos tolvajok is, bár ők kevésbé veszélyesek. A legnagyobb kihívás azonban az élelem megszerzése, mert az gyakorlatilag nincs. Hőseink azért csak kitartanak valahogy, itt-ott akad egy elejtett dobozos kóla, vagy egy pincében eldugott raktár. Egyébként meg koplalnak.

Nem állíthatjuk, hogy a film nem kezdi foglalkoztatni az intellektuális nézőt. Mondjuk, nem csak azért, hogy mi mit tennénk ebben a helyzetben, hanem beindul az agyban az a régmúltban programozott élni akarás, felcsillan egy kis gyűjtő szenvedély, és valljuk be, van ebben a szituációban valami hátborzongatóan pikáns: jó kívülállóként figyelni. Tudunk összeszorított foggal aggódni a két főszereplőért, nehogy megegyék őket az emberevők, borzasztó feszült pillanatokkal kínál a film, néha annyira, hogy én például kénytelen voltam leállítani, mert nem bírtam idegekkel.

A kemény körülmények megkeményítik az emberi erkölcsöt is. Ebből hőseink sem maradhatnak ki. Útjuk során nem túl segítőkészek másokkal, bár ez lehet logikus egy ilyen világban, viszont bennem, mint nézőben nem nyert szimpátiát. Pont fordítva vannak az empátiával, mint képzelném. Az apa szigorúan levetkőzteti az egyik szereplőt, aki szintén túlélésből cselekszik és azt sem hagyja, hogy velük tartson az úton megismert öregember. A gyerek, aki ebben a kipusztult világban nőtt fel, rendkívüli részvétet mutat, bár kétlem, hogy az életében erre sok példát látott volna.  És mégis: egy másik jelenetben meg az apa az értékek megmentéséről beszél. Kár, hogy a cselekedetei ezt nem nagyon támasztják alá. Mégis, hol van az a határa a cselekedeteinknek, amiket még megtehetünk a túlélésért? Vagy mindegy? Elég ha a hibáinkat az életben-maradásért vívott küzdelemmel palástoljuk és az úgynevezett "helyes" elég, ha csak, mint fogalom él bennünk? Megelégszünk azzal a tanulsággal, hogy csoportban túlélni könnyebb? Igen, könnyebb. Könnyebb erkölcsösnek és erkölcstelennek lenni is.

Nem értem értem, mért volt szükség ilyen lehetetlen alapokra helyezni ezt a mondanivalót. Úgy néz ki, átgondolatlan, hirtelen ötletből született alkotással állunk szemben.

 

Isten haragjával dacolni... (Légió, 2010)

2010.02.21. 01:02 2 hozzászólás chromeshelter

- jelen írás a Felhúzós névre keresztelt (teljesen egyedi) cikksorozatunk első eleme, amely keretein belül más kritikusok által vérbe alázott filmeket védünk majd meg ügyesen...  -

                     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Isten haragjával dacolni élvezetes bűn... már amikor jól csinálják. Szerencsére minden negatív előjel, valamint a kritikusok által keltett masszív ekehullám ellenére őszintén tudom azt mondani, hogy a Légió egy működőképes alkotás. Scott Stewart rendező nagyon is tudta mit csinál, amikor lefektette világvége-filmjének határait, megálmodta a karaktereket, és kijelölte a cselekmény helyszínét. Keveset markolt, de azt biztosan tudta hozni.

A Légió apokalipszisfilm és egyben saját műfajának paródiája is - csak úgy, mint a tavalyi év egyik legkellemesebb (ámde bűnös) élvezeteként megjelenő Jennifer's Body (hadd ne írjam le a film gyalázatos magyar címét) volt. Valószínűleg a ribanckodó Megan Fox-al eladott mozgókép (a tangás-smárolós jeleneten kívül) azért  kapott némileg jobb kritikákat jelen írásom tárgyánál, mert ott a zsáner elé tartott görbe tükör sokkal nyilvánvalóbban jelent meg, mint a Légió esetében.

Scott Stewart első filmjével ugyanis nem rág a néző szájába semmit. Ő mindössze hihetetlen klisékkel, rossz párbeszédekkel, és igen ütős akcióval operál. Utóbbi a viszonylag szolid, huszonhat milliós büdzsé ellenére nagyon dicséretes, előbbi kettő szándékos mivoltát pedig én személy szerint simán elhittem a rendező úrnak.

A történet dióhéjban annyi, hogy az emberiség ismét kihúzta a gyufát, és ezért az égi főnök büntetést mér tékozló fajtánkra. Mivel már odafent is mindenki látta a 2012 című filmet (nem, nekik sem tetszett), ezért a gagyi árvizes megoldás helyett Scott Stewart úr filmjének istene zombinak tűnő angyal-légiókkal intézteti el fajunk exterminálását. A cél pontosabban nem is az egész emberiség kiírtása, csupán egy hamarosan megszülető fiúgyermek meggyilkolása, kinek világra jövetele jelentené fajunk reményét  a túlélésre.

A terhes lánnyal kezdődő "valahol már láttam ilyet" karakterfelhozatal hibátlan. A mű kilencven perce alatt megfordul a vásznon egy túlsúlyos fekete bőrű, kampókezű szakács, egy - szintén a legsötétebb bőrszínt képviselő - gengszter/suhanc, rohanó üzletember - üzletasszony páros tinikurva lányukkal, texasi vendéglős redneck, texasi vendéglős redneck autószerelő fia, és még sorolhatnám... Persze egy ilyen ágról szakadt bagázsnak esélye sem lenne a mennyek seregei ellen, ha nem állna melléjük Michael, a rebellis arkangyal, aki - mivel tudja, hogy hosszú telet jósolnak - a film elején két sporttáskányi fegyvert rámol ki egy raktából maga, és jövendőbeli barátai számára, akikkel aztán beveszik magukat a film helyszínéül szolgáló, hangzatosan "Paradise Falls" névre keresztelt útszéli étterem falai közé.

Sajnos a Legjon sem áll non-stop akcióból, valamint a szereplők szájából elhangzó random mélynek ható kontentek beöntéséből, de Scott Steward rendező mentségére legyen mondva, hogy érezhetően nyűgként élte meg azt, hogy az ő általa okosan kigondolt piff-puffot, és a sírvaröhögősen buta beszólásokat valamivel össze kell kötni (Scotty! Ezt hívják filmnek. Tudom, tudom, hogy ez régimódi, de sajnos ez van... Én megértelek.). A kézzel fogható tartalom ennek a hozzáállásnak megfelelően olyan szintre lett kurtítva, hogy még a fontosabb történeti elemeket is legfeljebb egy-egy mondatban tárgyalja Michael arkangyal és társasága, viszont véleményem szerint jóhiszemű néző ennél sokkal többet nem is igényelne...

Természetesen a sztori ilyen hihetetlen mértékű kidolgozatlansága (majdnem) minden film esetében akasztással járna, viszont ha arra gondolunk, hogy itt egy apokalipszis-paródiáról van szó, akkor igen nehezen róhatunk fel egynél több mínuszpontot a Légió számlájára. Egy ilyen film esetében véleményem szerint egyáltalán nem szükséges elhinnünk azt, hogy valóban létezik egy világ Paradise Falls-on kívül is (mert persze, hogy nem létezik), hiszen egyszerűen nem erre megy ki a játék. Csak dőljünk hátra a (lehetőleg mozi-) székben, és élvezzük a hentelést meg a buta szereplők fapofájú játékát extra nagy adag popcornnal a kezünkben! A pörgős részek majdnem hibátlanok, a hangulat és a zene is ül, a párbeszédek kellően buták, valamint akad jónéhány "aztakurva" pillanat is. Így kell egy mára sivár műfajban király filmet alkotni. Felesleges körök futása nélkül, mindenkinek befákkolva. Well Done!

 

- a film március 18.-án nyit a hazai mozikban - 

Sherlock Holmes (2009)

2010.02.20. 12:35 10 hozzászólás VVega

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A plakátra nézve rögtön az jutott eszembe, hogy maradtál volna az árnyékban Sherlock. Guy Ritchie már előző filmjével is csak arra volt képes, hogy visszaböfögje önmaga halvány utóízét, de az legalább még ő volt. A Sherlock Holmes modernizálása viszont az átlagos álomgyári akcióvígjáték trend fürdőskurvája, meglepően bárgyú történettel és valószerűtlenül gagyi trükkökkel.

Eltelik 20 perc, de én már átéltem a kínok kínját, olyan szinten érdektelen az egész. A cselekmény nem halad semerre, hőseink felbukkannak itt-ott és szevasztok. A színészek mondjuk jók, nem az ő hibájuk, hogy nem tettek alájuk karaktereket. Mert ugye mire menne Schumacher a Hungaroringen egy kétkerekű zöldtrabanttal? Aztán az akciójelenetek. Szegény Downey úgy pofozkodik, mint egy tizenéves kislány, akinek a nagyok pöcsöslányt rajzoltak az összes Hannah Montanából, de minden füzetén ám. A duplán mutatott, lassítós narrálós verekedős jelenetek ülnének a film legalján, ha később nem lépne munkába a Kis Vuk teljes grafikus stábja, hogy összeanimáljon pár olyan szcénát, amit még a film+ sem merne bevállalni. Hát hogy néz már ki az a hajó?! Aztán a zene. Régen nem hallottam ennyire ambivalens, izzadtságszagú dinamizmust megcélzó aláfestést, ami igazából röhejesen ütemtelen és romboló jellegű. A halálba idegesített nagyjából. Aztán a nyomozás, mert ugye valami ilyesmit is szokott csinálni ez a pipás-drogos-kalapos, nem? Hát itt mondjuk nem, inkább csak felvesz egy pózt néha, és ledarálja az adatokat, hogy időt spóroljon a rohanásra és még gagyibb effektek durrogtatására. Meg humorizálásra, bár meglepő módon a poénok 80% nem működik. Persze itt meg kell jegyezni, hogy az alvó ember lassú, és ritkán röhög.

Még Downey sem tud mit kezdeni a vegyesfelvágott House-Bond-Chuck Norris kombóval, ja meg még ugye Holmes-nak is kéne egy kis tér. Jude Law lenne még a legelviselhetőbb Watsonként, de Rachel McAdams túl gyönyörű ahhoz, hogy egy ilyen sótlan unalmas szarból ne emelkedjen ki még ennyivel is. Az amúgy karizmatikus Mark Strong pedig  kartonbábúnak is kevés a főgonosz szerepében.

Insomniások figyelem! Megérkezett a gyógymód. Filmként mondjuk szinte minden fronton elbukik, és nem is a modernizálás ténye miatt, hanem mert kurvára érdektelenül teszi azt. Egy pillanatig sem tudott lekötni a nagy rejtély, vagy hőseink sorsa. A forgatókönyv kukába való, a látvány kritikán aluli, az összhatás hatalmas csalódás. Persze jön a második rész...

 

Reggel, combino, szenvedés

2010.02.19. 19:55 5 hozzászólás tmichel

Combino. A szívünk csücske. Nyáron megfagyunk, télen lerohad rólunk a kabát, ha összehoz a sors a hernyóval, és még sárga szöcskézni sem lehet rajta, de ez mégiscsak bkv, mi így (nem) szeretjük.

Kórisme:

Egy általános reggel (valójában bármelyik hétköznap reggel), olyan 8 óra körül járhat. A Móriczon várakozó 6-os villamoson induláskor már szép kis tömeg gyűlt össze, a hallgatók igyekeznek az egyetem felé. Főleg a hátsó részt foglalják el, mert ki szeret feleslegesen 10 métereket gyalogolni, ha úgyis késében van.

Kettő, azaz kettő megállót utazik a hatalmas tömeg, majd szeretne leszállni és nem fennragadni a villamoson (rosszabbik eset) és nem szeretné, ha rácsuknák az ajtót (jobbik eset). Pedig minden reggel ez a helyzet. Megpróbálnak leszállni az emberek, de még szinte a 3. leszálló utas sem tette le a lábát a peronra, már csipog az ajtózáró jelzés, kábé a 6. utasra már rácsukná az ajtót. Persze nem tudja, és az automatika újra kinyitja, és ezek után még a vezető van felháborodva, hogy majd jól elromlik az ajtó. Talán meg lehetne várni, míg leszállnak az emberek…

Az elemzés:

Két lehetőség adódik. Egyik, hogy minden combinot vezető bkv-s bunkó paraszt és képtelen várni 15 másodperccel többet, hogy mindenki leszálljon. Még a hasonlóan sokat szidott máv is képes erre…

A másik lehetőség, hogy automatika van beépítve a villamosokba, és bizonyos idő után magától zárja az ajtót (pontosabban ez így is van, ha éppen üres az ajtó, de itt erről szó sincs, mert tömegek nyomulnak lefele). A vezető itt is felül tudná írni az automatikát (vagyis egy rendesen megcsinált valamiben kéne lennie ilyennek), de mégsem teszi.

Így vagy úgy a vezető saras a dologban, és nem igaz, hogy ennyire sem lehet figyelni az utasokra. Mintha fizetnének a szolgáltatásért… És mit kapnak cserébe? Nem sokat, az is savanyú képpel adják át. A tömegek meg csak tűrnek, mert a bkv valami olyan képződmény ami szarik az utasok igényeire, meg sem hallgatja őket, rohadt drága és még így is veszteséges.

Konklúzió:

Nem tudom, hogy kinek fájna az, hogy a Petőfi híd budai hídfőnél nem 30 másodpercet kell várakoznia a villamosnak, hanem netalán 1 percet. Ha csak a vezetőnek, akkor teszek rá, több 100 ember reggeli szenvedését tennék élhetőbbé, ha várnának egy picit. De nem teszik, mert EZ BKV!

Előszó

2010.02.18. 21:58 12 hozzászólás tmichel

Az a hatalmas felirat az oldal tetején nem hazudik. Tényleg nem. Itt bizony tömény fika lesz, függetlenül attól, hogy valami jó vagy rossz.

Nem vagyunk csakazértis-szar-a-világ típusú emberek, van normális, sőt konstruktív véleményünk is, de ez az átlag netezőt nem érdekli. Az átlag netezőnek, de főleg az indexolvasónak kell a fika, hogy háboroghasson, hogy mindenféle hovatartozást firtathasson kommentben, és hogy a felmenőinket dicsérje. Ettől érzi jól magát. És mi nem szeretnénk, ha Magyarország népe rosszul érezné magát, így megadjuk nekik a napi betevőt.

Témák között nem válogatunk. Lehúzunk sikerfilmeket, politikai bohóckodásokat, tömegközlekedést és persze úgy általában az embereket is. Erősítjük a jó magyar mentalitást, ami nincs, csak mindenki szeret róla beszélni és takarózni vele.

Nem titkoltan az a célunk, hogy az index címlapján landoljunk minél többször, mert az elmélet az, hogy oda fikával, trágársággal és igénytelenséggel a legkönnyebb kikerülni. Ez a projekt így proof-of-concept alapon működik majd eleinte, aztán lehetséges, hogy életre kel és bekebelez minket.

A stílus direkt provokatív, mert lehúzni és a porba alázni dolgokat nem lehet kimérten és higgadtan. Vagyis lehet, csak arra nem harap a nagy hal, nem lesz címlap, nem lesz komment és így az exhibicionizmusunk hatalmas étvágya is kielégítetlen marad. Esetleg még trágárság is bekopog az ajtón néha, de az már csak a végső eszköz, mert nem vagyunk nyelvileg ennyire szegények, csak van, aki nem ért másból.

Itt most azért merek ilyen nyíltan kitálalni, mert ez a bejegyzés hamarosan a feledés homályába merül és csak a szerkesztők tudnak majd a létezéséről. A célja pedig, hogy emlékeztessen minket, ha nagyon elszaladna velünk ló. A világ nem rossz hely (ezt tudjuk), de megteszünk mindent (így közösségileg, az internetező társadalom), hogy jobb se legyen.

Linkblog

Utolsó kommentek

süti beállítások módosítása